A kezdetek
A Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút (a továbbiakban GV) az 1960-as években még több mint ezer km vágányhálózattal bíró gazdasági vasutak vállalat utolsó, még üzemelő képviselője.
A kisvasút építését 1950 tavaszán kezdték, a Balaton egykoron legnagyobb öblét képező Nagyberek területén, Balatonfenyves és a mai Imremajor között. A lecsapolásokat követően a területen kialakítandó Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság (a továbbiakban ÁG) szállítási igényeinek kielégítésére közel 100 km hosszú vágányhálózatot terveztek. Az ÁG központját Balatonfenyvesen alakították ki, és főként cukorrépát, kendert kívánt termeszteni. A cukorrépa miatt tervbe vették a vonalnak a kaposvári cukorgyárig történő meghosszabbítását is.
A rövid idő alatt, hatalmas méretű építkezések miatt az 1950-es évek elején nagyszámú politikai elítélt is dolgozott a területen. A kisvasút munkavágányai 600 mm nyomtávolsággal, majd a véglegesek 1952-től 760 mm nyomtávolsággal épültek. A talpfákra 12–14 kg/folyóméter tömegű síneket szegeltek vagy csavaroztak, a vágányokat salakágyazatba fektették. Az ideiglenes vágányokon kezdetben lovakkal, majd motoros vontatókkal végezték a szállítást. A 760 mm-es vágányokon előbb gőz- majd motoros mozdonyokat helyeztek üzembe.
A nagy kiterjedésű hálózaton három átrakó állomást kívántak kialakítani, ahol az áruk nagyvasútról történő átrakása történt volna, de közülük csak a balatonfenyvesi épült meg. Itt épült fel 1953 és 1954 között a vonalhálózat irányítását ellátó forgalmi épület és járművek javítását végző vontatási telep is.
Az áruszállítási feladatokra tervezett kisvasúton már 1955-ben szükség személyszállító kocsikban megkezdték az utasok szállítását, majd 1956-tól megindult a menetrendi személyszállítás is. A területen található majorok lakosságát ezzel vitték munkába, iskolába, orvoshoz és szórakozni az Imremajorban felépült 500 személyes színházterembe.
Híradás a táskai vonal átadásáról
„Vasárnap reggel 6 óra néhány perckor a balatonfenyvesi keskenyvágányú vasútállomás pályaudvaráról elindult az első szerelvény Táska községbe. A Balatontól mintegy 14 km-re lévő Táskán ezen a napon tartották meg a pálya-szakasz - avató ünnepséget.
Az ünnepség csak 11 órakor kezdődött. A szerelvény utasai így nyugodtan vonalszemlét tarthattak a mintegy 50 km-es "érrendszeren", amely három községet, ugyanannyi termelőszövetkezetet és a Nagybereki Állami Gazdaságot kapcsolja be a vasúti forgalomba. Igen, a vasúti forgalomba, mert nem egyszerű kisvasút ez, hanem az ország legkorszerűbb gazdasági vasútvonala.
Amíg a vonat szélringatta gabonatáblák között kanyarog, az utasok egymás között beszélgetnek. Természetesen a vasútról, mert miről is lehetne most másról szó.
A munkákat még 1950-ben kezdték meg. Kissé lassan haladtak az építők - kezdi az egyik - de azért mégis csak eljutottak egészen Táskáig. - Úgy hírlik - szólal meg egy majorbeli - hogy az építkezés nem áll le most sem, mert lenyúlik Kaposvárig ez a mi vasútvonalunk. Úgy mondta, hogy a "mi" vasútvonalunk.
Alig hagyta el a kis vonat az egyik üzemegységet, amikor egy lányka, aki a majorban szállt fel, azt magyarázza az édesanyjának, hogy mennyi is az a 25 millió forint, amennyibe a vasút építkezése került. A lányka nagyon bizonygatni akarta, hogy ez milyen hatalmas összeg. - Tudja édesanyám, ennyiért csaknem kétszázezer kövér libát lehetne vásárolni.
A "zöld vonat" - ahogy a környékbeliek nevezik - 9 óra után érkezett vissza kiinduló helyére. A szolgálatos vonatvezető jelentést tett - a pálya átadásra kész.
És a kisvonat újból megindult, hogy ezentúl most már menetrendszerűen nap mint nap körbejárja a vidéket, elhozza az embereket a városba, kultúrát vigyen a falvakba, s hogy a falu és város áruit kicserélje.”
Az eredeti mezőgazdasági termelésre vonatkozó elképzelések nem váltak valóra, ezért a kisvasút építését 1957-ben leállították. Addig az állomási mellékvágányokkal együtt közel 62 km vágányt fektettek le.
Az önálló vállalatként működő GV-t 1960-ban a MÁV-hoz csatolták, megnevezése ekkor MÁV GV-re változott.
A hálózat fénykora
A kisvasút hosszú időn át nagymértékű áruszállítást végzett, amely az 1960-as években meghaladta az évi 130 ezer tonnát. Az ÁG számára érkezett műtrágya és takarmány, a berekben kitermelt nagy mennyiségű tőzeg és mésziszap, valamint az állattartás során keletkezett trágya szállítása volt a meghatározó. Az 1970-es évek elejétől az áruszállítás fokozatosan csökkent, az utolsó tehervonat 1990. május 14-én közlekedett.
A Nagyberek területén az 1950-es években, olajkutatás során, a Buzsákhoz közeli Csisztapusztán 42 °C hőmérsékletű melegvizet találtak. Az itt kialakított fürdő hamar népszerűvé vált, megközelítése a földutakon kívül csak vonattal volt lehetséges.
Az 1980-as évek közepétől jelentősen megnőtt a turistaforgalom, akkor kerültek a GV-re nagy befogadóképességű, korszerűbb személykocsik, Mk48-as dízelmozdonyok, valamint a nosztalgiavonatok továbbítására egy 490-es gőzmozdony is. Az utasok jobb kiszolgálása érdekében 1987-ben a csisztai vonalat közel egy km-el meghosszabbították és a fürdő közelében egy háromvágányos állomást alakítottak ki, Csisztagyógyfürdő néven.
A pálya állapota az 1990-es évek végére erősen leromlott, sok esetben a megszüntetés veszélye fenyegette.
Csökkenő forgalom
Az áruszállítási teljesítmény 1973-ban csökkenni kezdett, a forgalom a korábbi töredékére esett vissza, végül 1990. május 14-én elment az utolsó tehervonat is. A pálya rossz műszaki állapota miatt a csisztagyógyfürdői, illetve táskai vonalon 2002-ben felfüggesztették a személyszállítást, a rendszeres forgalom egyedül a Balatonfenyves – Somogyszentpál vonalon maradt meg.
A megmaradó somogyszentpáli vonal ekkor kisebb felújítást kapott, a javított kőágyazatra 34,5 kg/folyóméter tömegű síneket helyeztek. A vonatok a 14 km hosszú szakaszon 25 km/h sebességgel közlekedhetnek, Somogyszentpál állomásig 40 perc az út. Ez alatt az utasok a Nagyberek gazdag állat és növényvilágában gyönyörködhetnek, az oda-vissza közel másfél órás vonatozás kellemes kikapcsolódást nyújt felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt.
Széles mosoly, keskeny nyomtáv – gazdasági vasút napjainkban
Magyarország utolsó megmaradt gazdasági vasútvonalát többször fenyegette a bezárás veszélye, de végül megmenekült a bezárástól. A személyszállítást 2012. szeptember 1-je óta a MÁV-START végzi, vonataink Balatonfenyves GV és Somogyszentpál állomások között közszolgáltatás keretében közlekednek.
Vállalatunk számára a kezdetektől fontos volt a fejlesztés, és Utasaink lehető legjobb kiszolgálása, ezért 2013 júniusában, 2014 augusztusában, majd 2015 júniusában egy-egy újabb Mk48-as sorozatú mozdonyt állomásítottunk ide Kecskemétről (008, 013 és 022). A nagyobb teljesítményű dízelmozdonyoknak nem okoz gondot a nyári hétvégi napokon megerősítve, több kocsival közlekedő vonatok továbbítása sem.
2013 nyarára felújítottunk, és Balatonfenyvesre helyeztünk egy BDa-w típusú poggyászteres személykocsit, amely kerékpáros utasainknak jelent kényelmesebb utazást. A széles rakodóajtókkal rendelkező kocsiban 9 kerékpár szállítható kampókra felakasztva. Ezzel egy időben kisebb felújítást kapott egy Baw-g sorozatú személykocsink is.
2015 nyarán forgalomba állítottunk két nyitott kivitelű személykocsit is, amelyek a meleg nyári napokon egészen új élményt kínálnak. A kilátókocsik jó időben a menetrend szerinti személyvonatokban közlekednek, bárki számára elérhetők. Szintén ebben az évben vezettük be a feltételes megállási rendet, azaz a vonatok csak akkor állnak meg, ha van felszálló utas, vagy a leszállási szándékot a jegyvizsgálónak jelezték. Ezzel egy esetleges késés esetén behozható az elmaradás, valamint a járat közlekedtetése is gazdaságosabbá válik.
A gazdasági vasút múltjára emlékezve 2015-ben a MÁV-START Nagykanizsai Járműbiztosítási Központ munkatársai a Balatonfenyvesi GV napjára korhűen felújítottak két lóré teherkocsit, melyek rendezvények alkalmával kiállítva megtekinthetők.
