Kék túrázni indultunk 2019. október 30-án, az útvonal most a Cserhát dombjai között meghúzódó Felsőpetényből Romhányig vezetett. A MÁV VSC természetjáróinak többsége azonban ünnepi viseletet öltött és emlékezni indult a Felsőpetény külterületén található Almásy kastélyhoz.

Doró Antal is velünk tartott, mert életének talán legfontosabb közéleti eseménye ezen a helyen zajlott. Tagja volt ugyanis 1956. október 30-án annak a folyamőr különítménynek, akik kiszabadították és Budapestre kísérték a Rákosi rendszer által korábban ide zárt, házi-őrizetben tartott Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érseket. A szabadítók vezetője Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy, az ’56-os forradalom mártírja, akit ezért a tettéért 1957. december 10-én kivégeztek, majd akit rehabilitációjakor ezredessé léptettek elő.

Antal újra átélte az eseményeket, miközben felidézte számunkra azokat a napokat. Újpestről 2 kocsival indultak és kora délután a kastély elé már a rétsági katonai alakulattal együtt érkeztek, akiknek vezetőjét Maléter Pál honvédelmi miniszter telefonon utasította a cselekvésre. Mindszenty József ÁVÓ-s őrzői idő közben kereket oldottak, jobbnak látták nem ellenszegülni a túlerőnek. Megható élménye, amikor látta a bíborost ráeszmélni, hogy most valóban megszabadul, most valóban betöltheti élete hivatását és teljes erkölcsi súlyát latba vetve ismét részt vehet a közéletben. Az első szabad éjszakát még az ide mintegy 12 km-re lévő rétsági laktanyában, szabadítói körében töltötte, de másnap megindult a menet, és a lelkes tömegek mindenütt ünnepelték a katonákat, a bíborost. Így érkeztek végül Budapestre, ahol Antalnak véget ért a feladata, visszatérhetett a folyamőr laktanyába szokásos szolgálatvezetői teendőinek ellátására.

Megrendítő volt hallani a történet folytatását, miután a forradalom elbukott és sor került a leszámolásra. Őt a Pálinkás-féle kiszabadítási akció miatt állították a katonai bíróság elé vádlottként. A per elhúzódott, közben a szörnyű börtönviszonyok miatt kórházi kezelésre szorult és ez alatt a többieket elítélték. Pálinkás őrnagyot kivégezték. Mikor gyógyulása után újra rá került a sor, nagy szerencséjére a viszonyok enyhültek és rá már „csak” 2 év börtön várt, az is 3 évre felfüggesztve. A leszerelése után családja, felesége és kisgyermeke fogadta, a munkába történő visszailleszkedés pedig szerencsére kisebb zökkenőkkel, de jól sikerült. Antal végül sikeres tervezői pályát tudhat maga mögött, aminek nagy része az akkori MÁV Tervező Intézetben zajlott. Innen 1991-ben vonult nyugdíjba. Tevékeny életének színtere korábban az aktív turista élet, de manapság már csak a gyermek és unokák, a családi ház zeg-zúgjai, a kert. A kertészkedési hobbija nemrég nagy eredményt hozott számára: megkapta „Nagykovácsi Legszebb Konyhakertje – 2019 Normál” címet.

Az igaz történet itt most véget ért, Doró Antal és Nagy Ottó, túratársaik nevében megkoszorúzták Mindszenty József emléktábláját, ezt követően mindannyian elénekeltük a Himnuszt. Végül a csapat Ottó barátunk (aki egyébként az egész rendezvény ötletgazdája volt) figyelmessége okán finom pogácsákat fogyaszthattunk, mielőtt a túrázók nagy része elindult volna Alsópetény irányába, egy rövid, mintegy 4,8 km-es sétára.

Alsópetény buszmegállóban sokan már vágytak volna haza, jött is a buszuk, mi pedig hárman a csapatból folytattuk a túrát az innen 7,1 km-re lévő Romhányig, ahol az út legvégén enyhe szitáló esőben érkeztünk célba.

»  »  »  »  »  »  »  »  »  «  «  «  «  «  «  «  «  «

[2]  [3]  [4]

[5]  [6]  [7]

»  »  »  »  »  »  »  »  »  «  «  «  «  «  «  «  «  «

[8]  [9]  [10]

[11]  [12]  [13]

[14]  [15]  [16]

»  »  »  »  »  »  »  »  »  «  «  «  «  «  «  «  «  «

[17]  [18]  [19]

[20]  [21]  [22]

»  »  »  »  »  »  »  »  »  «  «  «  «  «  «  «  «  «

[23]  [24]  [25]

Lejegyezte és fotókat készítette: Sándor Tibor