Vasutas túrázók tavaszi csillagtúrája Tatán

2019. május 8. szerda, 17.04 / Utolsó módosítás: 2019. május 9. csütörtök, 17.48
2019.05.02-05. VTSZ Csillagtúra, Tata

Tatai központtal került megrendezésre a Vasutas Természetjárók Szövetsége idei Tavaszi Csillagtúrája 2019. május 2-5. között. A túrákat a Győri VTE, a Lokomotív TE, a Száguldás SE és a MÁV VSC túravezetői vezették. Kezdő internet használók miatt megemlítjük, hogy a fotók kinagyítva is megtekinthetők és un. „buborék-szöveggel” is ellátottak.

Nagy lelkesedéssel készültek a feladatra a szervezők. Nyugodtan mondhatjuk: sikeresek voltak. A három túranapon összesen 19 (!) eseményre készültek, melyből mindösszesen ha két túra nem jött össze, de ezek sem saját hibából. A harmadik elmaradt eseményt sokan fájlalják, ugyanis a kellő létszám hiányában nem sárkányhajózhattak egyet az Öreg-tavon.

Nézzük részletesebben. Természetesen a krónikás csak arról tud beszámolni, mely eseményen jelen volt. Ezek az első napi városnéző túra, a második napi autóbuszos túra Komárom célponttal és a szombati Fényes tanösvény túrája. Persze nem ezekre a könnyű, nem igazán fárasztó eseményekre készültünk, de sajnos a kiszemelt 57 km-es kerékpáros túra rajtunk kívül álló okok miatt elmaradt. Nem a rossz időjárás, hanem a kerékpár kölcsönző felkészületlensége okán. Garanciális, teljesen új bicajokról volt szó, de sajnos egy célszerszám hiányzott a készletből, ezért a felmerülő kormány beállítási kérést nem tudták teljesíteni. Amatőr hiba. Spongyát rá. Persze legközelebb majd a szervezésnél ilyen apróságra is gondolni kell.

Elhelyezésünk a Tata, Öreg-tó Camping területén faházakban és kőházakban. A hőmérséklet éjszakákra erősen lehűlt, sokaknak elkelt a plusz takaró az ágyakon. Az ételek finomak, a kiszolgálás vegyes, de még elfogadható, részben svédasztalos, részben felszolgált.

Az első napon Tatát néztük meg egy kicsit közelebbről. A szálláshelyről indulva hamarosan az Öreg-tó partján sétáltunk, vezetőnk Polgárné Roska Klára és férje Polgár Sándor vezetésével. Ők a MÁV VSC Természetjáró szakosztályának régi, kipróbált túravezetői. Most igazán testhez álló feladatot kaptak, vezettek naponta több sétát is a városban. Ők ugyanis tősgyökeres Tataiak. Sokszor előkerültek a gyermekkori élmények, események, helyszínek, régi emlékek. Élvezetes volt őket hallgatni, nem véletlenül az utolsó napon kiemelt köszönetet kaptak áldozatos munkájukért.

Klárika mutatja az utat és a látnivalókat az Öreg-tó partján Vonul a Klárika vezette csapat az Öreg-tó sétányán. Az idő remek, a kedvünk kiváló, mi kell még?

Elhaladunk az Öreg-tavi csónakház vízi létesítménye mellett. A kikötőben vitorlások, kajakok, elektromos meghajtású hajók parkolhatnak. A csónakház parti létesítménye előtt a kajakok a versenyzőkre várnak.

Vízre szálltak a kajakos fiúk-lányok. Kezdődik az edzés. A kihallgatott edzői tanács: "Sok vizet igyatok, de ne a tóból!" Az Öreg-tó partján, távol, a messzeségben a Tatai Vár sziluettje tűnik fel.

"Nézzük csak meg alaposabban azt a térképet!" Klárika utmutatása a még bejárandó városrészekről. Túratársaink a Pötörke-malom korlátját támasztják. A XVII. századi épület mai formáját Fellner Jakab uradalmi építőmesternek köszönheti.

A Pötörke-malom egyedi megoldása, hogy fedett kerékház fogadja be a kereket és a malomfőt. A Malom-patak vize innen, még a tóval párhuzamosan, több másik malmot is meghajtott.

Az útvonal az Öreg-tótól az Ady Endre út zegzugos mellékutcácskáin át az Angol Parkba vezetett. Alapos ismertetőt kaptunk arról, miért is nevezik Tatát a vizek városának. A vízzel kapcsolatos történések nyomai végig felfedezhetőek voltak a séta során, szemléltették az elmúlt kb. 70 év, történelmi léptékkel mérve rövid, de egy emberöltőnyi időszakban jelentős mértékű változásait.

A tóhoz érkezik a Malom-patak egyenlőre még üres medre. Van azonban jó esély arra, hogy a meder hamarosan megteljen a sok-sok forrás vizével. Utunk a forgalmas 1-es, Ady Endréről elnevezett utat keresztezi. A túloldalon a négycsillagos Kristály szálloda és étterem.

Tata másik nevezetessége az Angol Park és a Cseke-tó. Itt látható a Tükör-forrás tava, aminek vízhozama mára már egyre emelkedik. Háttérben a Cseke-tó. A Malom-patak a tóparti sétány mentén eléri a műromokat. Ezt elhagyva elsőnek a Jenő-malom kerekét forgatta meg, majd sorban a többit.

Az Angol Park legkorábbi épülete az Esterházy Kiskastély, amely eredetileg a család nyári lakjának épült, copf stílusban. Érdekessége a terasz lépcsője, mely a vízbe dobott kavics keltette koncentrikus köröket idézi. A Cellarius Tatai Kincsesház, mely az egykori nyári konyha épülete és most a helyi termékek bemutatására szolgál. A cellarius szó egy melléknév, az éléskamrában található dolgok jelzője.

A nap végén megérkeztek a környék összes lehetséges túraútvonalairól barátaink és Szentgyörgyi Magdolna VTSZ elnök összegezte az eseményeket, tájékoztatott a másnapi túrákról, bemutatva egy úttal azok vezetőit is. Az előzetes jelentkezéseket rugalmasan kezelték, sokan éltek is a lehetőséggel és váltottak nehezebb, vagy esetleg más jellegű túrákra.

Szentgyörgyi Magdolna VTSZ elnök és segítője, Molnár Angéla a magasban.

Pénteken korán előállt a fogadott buszunk és majdnem teli létszámmal indultunk Komáromot felfedezni Kovács Zsuzsa túravezetőnk igazgatásával (Száguldás SE). A város a Duna két partján leginkább erődjeiről nevezetes, ezek közül hármat jártunk be. Kezdésnek a Monostori-erőd labirintusában, vezetéssel bóklásztunk.

A Monostori-erőd bejárata. A szovjet időkben (akkor ugyanis az erőd szigorúan elzárt szovjet laktanyaként működött) itt vasuti vágány vezetett a belső udvarra. Vezetőnk az erőd történetét meséli, előtérben egy részletének makettje.

Az erőd egy bástyájának makettje. Jól látható annak szerkezete, a téglából készült épületek és az azokat takaró földréteg. Egy rekonstruált, '48-as ágyú, az itt lévő 292 közül, mögötte a korabeli zászló. Érdemes elolvasni: http://www.erod.hu/erodrendszer/monostori-erod

A belső udvar és az épületek egy része. Az erőd 25 hektárt foglal el, teljes területe lőterekkel együtt 70 hektár, épületek alapterülete 25 680 m2, a helyiségek száma 640. Az erődben élő katonák legmagasabb létszáma 8000 fő volt. Istállónak használt helyiség, benne a tardosi vörös márványból készült lóitató. A szovjet időkben ezek legnagyobb részét barbár módon letörték.

Lőoktatás céljára berendezett helyiségek. A hatalmas termek alkalmasak voltak erre a célra is. Lőoktatás céljára berendezett helyiségek. A falakon az oktató szöveg megmaradt, sajnos a feliratok állapota egyre romlik.

Egy '48-as terem korhűen berendezve. Érdemes elolvasni: http://www.erod.hu/erodrendszer/az-erodrendszer-toertenete Egy '48-as terem korhűen berendezve. Érdemes elolvasni: http://www.erod.hu/erodrendszer/az-erodrendszer-toertenete

A kiváncsiak felmentek az erőd tetejére is, ahonnan szép kilátás nyilt a Dunára és a szemközti partra. Az erőd látképe a Duna partjáról.

Délre értünk az Igmándi-erődbe, ahol szintén vezetéssel a római kori kőtárat láthattuk.

Az Igmándi-erőd belső udvara. Az erőd megmaradt eredeti állapotában, napjainkban kezdik hasznosítani. Mészkő sírsztélé. Kétoldalt korinthosi féloszlopokkal szegélyezett mezőben három férfialak, előttük középen egy gyermek mellképe. A bal oldali alak derekán katonai öv (cingulum - Kr. u. 3. század).

Mészkő relief; sírépítmény dísze. Töredékes, a bal oldali kétharmad rész a Rév-komáromi Dunamenti Múzeumban található. A hiányzó rész mindkét helyen egymást kiegészítő gipszmásolat. Lelkes vezetőnk kezét egy szarkofág peremén nyugtatja, körben az érdeklődő túratársak hallgatják a magyarázatokat. Az erődben 1966 óta a Klapka György Múzeum római kori kőtára működik.

Az erőd udvara. Horribile dictu: a háttérben autós mozi vetítő fala, amit később az MHSZ lőgyakorlatok céljára (!) hasznosított. Az Igmándi-erőd a komáromi erődrendszer legfiatalabb és legdélibb tagját 1871-ben kezdték el építeni. A tervezők az erőd alaprajzát úgy alakították ki, hogy széles arcvonallal rendelkezzen.

Átkelve az Erzsébet hídon, a buszból láthattuk a Vág torkolatát és a parti ipari létesítményeket, rakodókat, hajógyárat. A délután kettőre megbeszélt és megérkezett idegenvezetőnk egyáltalán nem volt idegen, egy fiatal kis hölgy magyarul részletezte a tudnivalókat. A vár itt tulajdonképpen kettős, az Újvár épülete mögött rejtőzik az Öreg-vár, ez a két egység a részletes rajzokon jól láthatóan elkülönül egymástól.

A Dunába ömlő Vág folyó torkolata a buszból fotózva. A Duna partján ipari övezet szegélyezi az Új- és Öreg-várat. Itt éppen hatalmas daruk sorjáznak a parton. Nem túl szép látvány a sok rozsdás ócskavas.

Az Új-vár bejárata már belülről kifelé fotózva. Már látszanak a felújítás eredményei, a szépen megtisztított téglák és faragott kövek. A várak alaprajza, jól látható az elkülönülés a kettő között.

Az Új-vár közepén egy elhanyagolt park elburjánzott nyövényzete erdőt idéző módon mutatja magát. Az Öreg-vár egy medence céljára átalakított terme, ahol egy időben búvárkiképzés is zajlott.

Rövid sétát tettünk még az Európa udvar díszletei között és egy rövid látogatásra is volt még idő a Múzeum környékén, mielőtt buszunk hazafelé vette volna az irányt.

Az Európa udvar Komárom egyik turistacsalogató látványosságának készült, mára azonban több sebből is vérzik: elnéptelenedett üzlethelyiségek, málladozó felületek és ürességtől kongó alagsor. Komárom, Zichy palota, előtte Klapka György szobra. Komárom főtere a történelmi városközpont szívében. A szobrot 1896-ban állítottak fel, majd (miután 1945-ben eltávolították) 1991-ben került vissza a térre.

Túratársak a Múzeum előtti Jókai szobornál. Jókai Mór (Komárom szülötte, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag....

Szombaton a Tataiak híres-neves Fényes fürdőjének felkeresésére indultunk. A sok-sok forrás tavakat hozott létre, ezek körül hangulatos strand-terek, medencék, gyermekjátszóterek települtek. Nyári időben ideális lehetőség pihenésre, a téli napokon pedig szauna szolgáltatása élvezhető. Célpontunk pedig a Fényes tanösvény, mely kb. másfél km-en kanyarog a lápvidéken. Márkus Ferenc erdész szakvezetőnk kis családja kíséretével sétáltuk végig a pallósort, hallgattuk a tudományos magyarázatokat.

A Fényes fürdő mellett egy elszalasztott lehetőség: a Dínó park bejárata. Sajnos a számítások nem jöttek be, a park a látogatók elmaradása miatt bezárni kényszerült. A tanösvény bejáratánál felállított oszlop, az üvegcsőben az egyre emelkedő vízszint magassága mutatja a források hozamának visszatértét.

A titokzatos Erdei-forrás tava. Létezését sokáig csak sejtették, sokáig nem merészkedtek ide a lápon át a kutatók. Mérések szerint naponta 2400 m3 22 fokos víz tör fel a mélyből, tartja télen is jégmentesen a környező lápot. A csapat egy betongyűrű mellett áll. A források a XX. sz. iparosítási törekvéseinek, a "széncsatáknak" estek áldozatul. A bányászat miatt a karsztvizet leszivattyúzták, a tatai források 1973-ra elapadtak.

Elpusztult éger-fák a láperdőben. A fák (enyves éger - Alnus glutinosa) pusztulását az egyre emelkedő vízszint okozza. Az éger ugyan kedveli a lápos területet, de a túl magas víz már árt a hajszálgyökereknek. Kilátó a láp közepén. A Fényes fürdő tavai, forrásai: 1.) Katonai; 2.) Körtefás-tó; 3.) Sarki; 4.) Védett; 5.) Feneketlen-tó; 6.) Erdei; 7.) Barlang; 8.) Hülcser-tavak; 9.) Horgásztó; 10.) Kis égeres; 11.) Nagy égeres.

Túratársak a lápon. A lápon élt egy 4 m hosszú tigrispiton, 2005 novemberében pusztult el. Egy közeli égerfán holló (Corvus corax) fészkel. A vizen élnek a sárga virágú rencék, melyek rovarfogó növények. Függőhíd kötélből. Az átkelés kellően izgalmas.

Kalapcsere. A lurkó büszkén csücsül apja karjaiban. 20 év múlva tőle halljuk majd a mesét...

Összegezve, a túrákon az említetteken kívül a résztvevők bejárhatták többek között a Neszmélyi arborétumot, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetet, az Agostyán arborétumot, a városok, falvak közül pedig Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Sártványpuszta, Tardos, Neszmély, Vértesszőlős, Baj, Tatabánya, Vértestolna, Koldusszállás voltak érintetve.

Vasárnapra, a búcsúzásra megsiratott minket a természet, szakadó esőben tértünk haza, ki-ki a maga módján autóval, busszal, de a többség vonattal (természetesen).

Mi is lehet ennek a pár napnak a tanulsága? Hát az, hogy egy ilyen komplett, sok-sok ismeretet nyújtó eseménysorozat csak közösségi szervezéssel hozható létre. Ha valaki ennyi mindent akarna látni a maga szervezésében, szerintem képtelen lenne rá. Gondoljunk bele: 19 (!) féle túra három nap alatt igen csak bő választék és ezek mind-mind alaposan előkészített, előre bejárt, vezetőkkel biztosított események. Ez a közösség ereje, arról nem is beszélve, milyen változatos a társaság, ki mindenkit ismerhetünk meg, beszélhetünk számtalan, minket érdeklő dologról, hallgathatjuk meg mások más-más szempontjait az adott témáról. Igazi „Szabadegyetem”! Ajánlhatjuk ezt a fiataloknak, akik egyre inkább ráébredhetnek, hogy a magány elszigetel, a közösség felemel! Itt van hát mindenki előtt a nyitott ajtó, csak be kell lépni rajta, a vasutas turisták közössége szeretettel vár minden érdeklődő fiatal kollégát, előbb résztvevőnek a túrákon, de egyre inkább a kiöregedő, kikopó túravezetők, szervezők utódjaiként is.

Fotók: Honvári Terézia – Sándor Tibor

Lejegyezte: Sándor Tibor