Szilveszter az ország tetején

2020. január 8. szerda, 13.29 / Utolsó módosítás: 2020. január 8. szerda, 13.30
2019. december 30. Mátraháza – Kékes

Ha a korábban készült „A kettő - az egy pár!” c. írásban úgy fogalmaztam, hogy a Természetjáró szakosztály az évi utolsó túrája a december 28-i Normafa-Lipótmező séta volt, akkor az – enyhén szólva – nem felel meg a tényeknek. Az igazság az, hogy közülünk sokan a szilvesztert a Mátrában töltötték és Ők bizony még 30-án is fent voltak a Kékes csúcsán, onnan pedig leereszkedtek az Országos Kék vonalát követve Mátrafüredig, a szállásukig. Az ünnepi hangulatban a hegyen eltöltött pár nap alatt még több túracélt is elértek, voltak például Mátraszentistvánon, ahol a ragyogó napos időben láthatták, amint az akkor éppen kinyitott pályán siklanak a népek. Az éjfélt pedig – Ők, tizennégyen – a szálló nyújtotta kényelemben, zajosan, bohókásan ünnepelték, élvezték a konyha és a pince örömeit.

Néhányan meg is irigyeltük tőlük ezeket a kiváltságokat és – gondolva egy merészet – meglátogattuk a csapatot. Ekkor került sor az említett OKT túrára is, előtte pedig a csúcstól egy rövid, egy órás sétát is tettünk az úton az ellenkező irányba, Sirok felé. Ez a szakasz a 8,5 km hosszú, 410 m szintkülönbségű, 10 állomással bíró Kékes tanösvény része, amely az ország legmagasabban fekvő tanösvénye.  Különlegességét az adja, hogy kis részben érinti a Mátra utolsó, még épségben maradt őserdő-maradványait. Számtalan növény- és állatfaj ritkaság él ezen a magaslati vidéken. Ezek közül egyet említve: csak itt él a havasalji rózsa, az egyetlen rózsafajunk, amelynek nincsenek tüskéi.

Jó volt látni a sok nézelődő, sétálgató kirándulót a napos réteken, a déli lejtő enyhén havas felső részén próbálgatták kis szánkóikat a gyerkőcök. Az északi lesikló pálya végében pedig ott ragyogtak a távoli messzeségben következő, februári nagy úti célunk, a Tátra csúcsai. A séta után beültünk pár kellemes tízpercre a Kékesi Vendégház jól fűtött éttermébe, a téli hangulat okán páran megkóstolták a gőzgombócot is. Kis csalódással vették tudomásul, ez nem az, amire számítottak. Talán a lekvár íze, talán a gombóc állaga? Nem tudni.

Voltak páran, akik lefelé a biztonságos buszjáratot választották. A többség azonban gyalogosan vágott neki a Kéknek. Ereszkedve a Somor-patak völgyében, a bükkösön, csordogáló kis erek, – rajtuk a felszín már fagyott hártyásan – szegélyezték a jól kitaposott ösvényt, egy-egy fán ott volt még a teljesítménytúrázók számára jelt adó élénk sárga szalag.

Végül mi négyen, az Újévi viszontlátás reményében elköszöntünk az itt maradóktól, irány haza, a füstködös főváros.

 

Lejegyezte és a fotókat készítette: Sándor Tibor

Megérkezünk a Kékesre. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor Szánkózó gyerekek a déli pályán. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor Séta az erdőben Sirok irányába. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor

"Nézzetek csak ide egy kicsit!". 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor A bükkös szép sorjában álló fái. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor Még egy kicsit tovább ereszkedünk. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor

Az ég kékje, mint a tinta. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor Erőlködik a napocska. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor Mi kék az ég.... 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor

Hártya jég a Somor-patak erecskéjén. 2019.12.30. Kékes-Mátraháza OKT VSC túra. Fotó: Sándor Tibor