Kétvölgy Budapesttől való távolsága 270 km, ezért az első és az utolsó nap nagy részét az utazás töltötte ki. A megérkezés után ̶ elhelyezkedve a szálláson ̶ még volt rá időnk és ragyogó időben tettünk egy szép körsétát a Tücsök-tanya környékén. A szállást már jól ismertük, többször voltunk itt, mindig a legnagyobb megelégedettséggel távoztunk. Utolsó ittlétünk óta is történtek változások a tanya komfortfokozatát illetően, pozitív irányban. A séta után megérkezve és megéhezve, a csapat zöme nekiállt a szalonna és egyéb hús- és zöldségfélék tárcsán való sütésének, amitől hamarosan igen jó illatok lengték be a tájat. Mondhatom, a vacsi nagyon jól sikerült!
A második és harmadik nap programját Kerékgyártó Árpi előre látó túravezetőnk, a rossz időjárási jóslatok miatt megcserélte, a hosszabb, 22 km-es, a hármas-határhoz tartó túrát vette előre. Ez a túra a kiírás szerint a Tücsök-tanyától Felsőszölnökön át a hármas-határig, majd az alsó- és felső-János hegyen keresztül (nem a budain!) vezet. Ez nagyon jó ötlet volt, mert így a hármas-határt gyönyörű napos időben látogattuk meg. Sajnos a hazafelé tartó úton „becsületsüllyesztő intézménnyel” nem találkoztunk, pedig igen megszomjaztunk a hosszú úton, melynek hossza persze mégsem annyi volt, amennyire azt terveztük.
Harmadik napon utunk táborhelyükről Orfaluba, majd (rövid vitatkozás után döntve) Apátistvánfalvára, a környék egyetlen vásárlási helyére, a „BOLT”-ba vezetett. Felfrissülés után a kistúrások busszal tértek haza, a bátrabbak pedig folytatták a kirándulást Farkasfára. Az Örségre nem jellemző a sűrű buszközlekedés, így több mint két órát volt szerencsénk eltölteni a „kultur”-központban, de azért is jól éreztük magunkat! Alig értünk ugyanis a faluba, máris eleredt az eső, és szerencsénkre csak a busz érkezése előtt tíz perccel állt el. Hálát is adtunk a turisták védő szentjének, Hegyi Szent Bernátnak, hogy nem áztunk el.
Túravezetőnk két estére szervezett vacsorát, amit ott helyben, a tanyához tartozó hangulatos ebédlőben fogyasztottunk el. A háromfogásos vacsorát ̶ ami igen kiadós volt és különleges fogásokat is tartalmazott ̶ a szomszédos tanya tulajdonosai (egy házaspár) főzte az általuk nevelt állatok és termesztett fűszerek felhasználásával. A vacsora főztjének titkait valójában csak másnap ismertük meg, amikor meglátogattuk a „boszorkánykonyhát”.
Utolsó nap (úgy lett, ahogy ezt megjósolták), borús, szemerkélő, az elválást megkönnyítő időben, délelőtt még átmentünk a szomszéd tanyára, háztűznézőbe. Itt láthattuk a fent említett házaspár által tartott törpe mangalica malacokat, egyéb lábasjószágokat. Aki akart, vásárolhatott az általuk készített, gyógy- és fűszernövényekből, szörpökből, krémekből és lekvárokból. Természetesen a többség (emlékezve a vacsorák különleges ízeire) jól bevásárolt a csodaszerekből. Csomagjainkat a tanya-tulajdonos kocsival kivitte a buszmegállóba, mi meg a csendes esőben gyalogolva, szép élményekkel hagytuk hátra az Őrséget egy majdani újabb kirándulás reményében.
Lejegyezte: Szilárd Ili
Fotók: Bogschütz Csilla és László Gabi
A FOTÓK EGY KÜLÖN MENÜPONT ALATTI KÉPGALÉRIÁBAN ÉRHETŐK EL!
