Az útvonal tervezgetése során több opció is szerepelt, végül egy kicsit nehezebb hegyi bringázás mellett döntöttünk a Pilisi Parkerdőben.
Útvonalunk Budapest- Szentendre- Pap-rét- Visegrád volt. Ez kb. 37 km hosszú.
Túránk Budapesten a III. kerületi főtéren kezdődött.
A 10:00 órás indulást 11:00 óra felé sikerült kezdeni, kisebb műszaki gondok után, de sebaj, mert jókedvünk volt.
Az önkormányzat által telepített bringás S.O.S. pont pumpája jó ötlet, de sajnos használat közben csak tovább eresztette az abroncsban lévő levegőt, ahelyett hogy pumpált volna bele.
Úgyhogy maradt a jó kis kézipumpa, az kisegített az első benzinkútig.
Szentendrére a Római parton, Budakalászon keresztül érkeztünk, majd célba vettük Pap rétet.
A bicikliút Szentendre és Visegrád között a Pilisi erdőben vezet, az emelkedő kb. 380 méteres, ami a jó hír, hogy kb. ennyi lejtő is van utána.
Az emelkedőt egy zárt sorompó miatt igazából álló helyzetből kell elkezdeni, ami nem mindig kellemes, hiszen oda az a kis segítség, amit nevezzünk lendületnek.
Leszállás előtt oda kell figyelni, az ilyen emelkedőkön arra, hogy milyen sebességfokozatban van a kerékpár (könnyű fokozatban hagyjuk), azért, hogy könnyebben tudjunk elindulni és ne legyen kellemetlenül nehéz a kezdeti pár tekerés, amúgy is elég nehéz az emelkedő később.
A Pilis ilyenkor csodás, tele voltak az utak lehullott elsárgult, pirosas falevelekkel, szinte az utat sem láttuk tőle.
Az emelkedőt először együtt, majd mindenki a saját tempójában küzdötte le, aztán Pap réten bevártuk egymást közben frissítettünk, nyújtottunk.
A kisebb küzdelem után következett a jutalom, egy gurulás Visegrád irányába. Kicsit figyelni kellett az ereszkedésnél nem csak a falevelek, hanem a turisták, kisgyerekesek, házi kedvencek miatt is. Valahogy nem értették, hogy itt szélsebes bringások száguldoznak 50-60 km/h-val és nem tudnak megállni még satufékkel sem olyan egyszerűen.
Visegrádról az ebéd és a szemet gyönyörködtető táj megcsodálása után nyugodt, egyenletes tempóban- eleinte hátszélben- tekertünk be Szentendrére egy kis marcipánért, sütiért és kávéért.
Sokan voltak ennek ellenére, nyugalom és jó hangulat volt.
Valahogy, még a kávé sem tudott feldobni minket, mert nehézkes volt az újbóli elindulás, de csak fel kellett ülni a bringára, aztán gurultunk is hazafelé.
Pár megjegyzés az útvonalról:
„Felfele elég kemény volt, de Visegrádon az őzragu leves és a kilátás, azért sok mindenért kárpótolt. A szentendrei sütizés/fagyizás meg már csak hab volt a tortán.”
„A túraútvonalról, ha valaki valamikor biciklivel szeretne Visegrádra menni:
- A Megyeri híd és Szentendre között elég jó minőségű bicaj út van, Szentendréről a Pilisen keresztül autóktól elzárt széles úton lehet eljutni Visegrádig ez kb. 40 km.
- Arra készülni kell, hogy elég intenzíven meredek az emelkedő Papp rétig, de utána lefele visz az út Visegrádig, amin, azért figyelni és fékezni kell, mert időnként elég éles kanyarok is vannak.
- Visszafele komppal, majd Nagymarostól vonattal is lehet jönni. Mi a 11-esen jöttünk Leányfalu felé, ami viszonylag széles is és az autósok meglepően nyugodtak, toleránsak voltak (sajnos itt csak nagyon rövid szakaszon van kerékpárút).”
Mindenkinek köszönjük a szervezést, remekül sikerült!
Lejegyezte: Nagy Enikő
Fotókat készítették: a résztvevők :o))
